A Világbank jelentése rámutatott, hogy a világ népességének 57 százaléka kevesebb mint napi 500 forintnak megfelelő összegből él meg.
A szegény még szegényebb
„Nincs virágzó, boldog társadalom ott, ahol az emberek többsége nyomorult szegény”
ADAM SMITH közgazdász tette ezt a megjegyzést még a XVIII. században. Sokan meg vannak győződve arról, hogy szavai napjainkban igazabbnak bizonyulnak, mint valaha. Ma még nyilvánvalóbb a szakadék a vagyonosok és a nincstelenek között. A Fülöp-szigeteken az emberek egyharmada naponta kevesebb mint 230 forintnak megfelelő összegből él meg. Gazdagabb országokban gyakran percenként keresnek ennyit. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által megjelentetett Human Development Report 2002 azt írja, hogy a „világ népességének 5 százalékát kitevő leggazdagabb embereknek 114-szer több a jövedelme, mint a legszegényebb 5 százaléknak”.
Miközben némelyek viszonylagos kényelemben élnek, milliók jogtalan földfoglalókként ott építik fel viskóikat, ahol tudják. Mások nem ilyen szerencsések, az utcán élnek, s talán egy darab kartonpapír vagy nejlon az ágyuk. Közülük sokan küszködnek a megélhetésért. Bármit megtesznek: a szeméttelepen turkálnak, nehéz terheket húznak, vagy újrahasznosítható anyagokat gyűjtenek kézikocsijukra.
A gazdagok és a szegények közti egyenlőtlenség nem csak a fejlődő nemzeteknél tapasztalható, hanem ahogy a Világbank kijelentette: „»a szegénység kicsiny szigetei« minden országban fellelhetők.” Bangladestől kezdve az Amerikai Egyesült Államokig, bármilyen gazdag emberek élnek ott, vannak olyanok is, akiknek küszködniük kell a betevő falatért, vagy azért, hogy fedél legyen a fejük felett. A The New York Times idézve az Egyesült Államok Statisztikai Hivatalának 2001-es beszámolóját, mely arról szólt, hogy egyre nagyobb a szakadék az Amerikai Egyesült Államokban a szegények és a gazdagok között, ezt írta: „Idén a népesség leggazdagabb 20 százaléka a lakosság összjövedelmének a felét kapta meg . . . A legszegényebb 20 százalék pedig a 3,5 százalékát.” Sok országban ugyanez a helyzet, ha nem rosszabb. A Világbank jelentése rámutatott, hogy a világ népességének 57 százaléka kevesebb mint napi 500 forintnak megfelelő összegből él meg.
Ráadásul bizonyos vállalatvezetők kétes körülmények között gazdagodtak meg; az ilyen esetekről szóló híreken milliók háborodtak fel 2002-ben. De még ha semmi égbekiáltó törvénytelenséget sem követtek el, akkor is „mérhetetlenül, rendkívül és szemérmetlenül gazdaggá váltak” ezek a vállalatvezetők, mondja a Fortune folyóirat sokak érzéseit tolmácsolva. Ha figyelembe vesszük mindemellett, hogy mi történik a nagyvilágban, az ember azon gondolkodik, hogy vajon igazságos-e, hogy ilyen rendkívüli gazdagság hullik néhány ember ölébe (a becslések szerint több százmillió dollár), miközben oly sokan szegénységben tengődnek.
Marad a szegénység?
Ezzel nem azt szeretnénk mondani, hogy senki sem próbál javítani a szegények sanyarú helyzetén. Vannak jóindulatú kormányhivatalnokok és segélyszervezetek, amelyek már javaslatot is tettek a helyzet megváltoztatására. Ennek ellenére a tények lehangolók. Hiába a sok nemes célkitűzés és erőfeszítés a helyzet javítására, a Human Development Report 2002 is csak ezt mondja: „Sok ország szegényebb, mint 10, 20 vagy egyes esetekben akár 30 évvel ezelőtt.”
Emiatt talán reménytelen a szegények helyzete? Olvassuk el a következő cikket. Egyrészt azért, mert néhány gyakorlati bölcsességet találhatunk benne, amely már most is segít, másrészt pedig, mert olyan megoldásokat tárhat fel, amelyekre sokan nem is gondoltak.
Megjegyzések